A kiejtés

Nos, a kiejtés szerencsére az írást követi és fordítva. Ha fellapoztok egy spanyol szótárat, nincsenek fonetikai jelek, mert szerencsére, nincs rájuk szükség. 
- Nem fogok fonetikai jeleket használni, mert egyrészt mire bemásolom ide.... másrészt, kevesen értik. Ezen kívül az egész abc-t se szeretném felsorolni, minek, ha épp most írtam, hogy az írást követi a kiejtés.. :) 

Van viszont egy-két hang, ami kicsit másabb, mint a magyar, rondán fogalmazva kicsit kopnak a hangok (bár, ha egy-két magyar ember elkezd magyarul beszélni...), amiről lejjebb mindjárt írok, de például ha azt mondom, coche - ez a kocsi spanyolul és még a kiejtés is hasonlít a magyarra, csak a kocsi helyett kócse - hangsúly az utolsó előtti szótagon, mert magánhangzóra végződik - a megfelelője. 

Az "a" lágy, a-á közötti hang épp úgy, ahogy az "e" is az, e-é közt. 

"b"-"v" amit a spanyolok is kevernek, mert eléggé egynek hangzik, de mindenki megérti, ha a b-t b-nek, a v-t v-nek mondjuk. 

A "j" hang [h], például Juan [juan], Javier [havier], ojo [oho] (szem), Tajo [taho], és jajaja - ami nem egy erős helyeslés, hanem egy kisebb nevetés csetelgetés közben, hiszen ez a [hahaha]. 

De akkor mi a "h"? Nos, ez úgy elkopott, hogy nincs is. 
humor [umor], horror [orror], Hernán Cortés pedig [ernán kortész]

Másik kérdés, hogy akkor mi a [j] [ly] hang? 
Vagy "y", maya [maja] vagy "ll" például llorar [lyorar]. Igen, a spanyolban is van egy árnyalatnyi különbség aj és a ly között, ami ugyanúgy egyre kevésbé érződik, ugyanúgy, mint nálunk. 

Van pár kicsit problémásabb, de megszokható hang - írás kombináció: 

"c" "g" 
A lényeg az, hogy magas magánhangzó (e, i) előtt 
c → [sz] (angol th)
g → [h] lesz
pl canción [kanszión], gente [hente], 
viszont c (azaz [k], mert nem nagyon van már "k" a spanyolban - szlengben persze van) mély magánhangzó előtt.  
gordo [gordo] (kövér, mint a hordó :) ) guitarra [gitarra] (gitár), Gutierez
camión [kamión] (igen, kamion), catalán, capitán

vagy mássalhangzó előtt, sose tudják kimondani a LECCIÓN, DICCIONARIO szavakat, pedig igen, c+msh=K és egy c+magas mgh= sz azaz [lekszión] és [dikszionario]. 

Sikerült épp olyan példát találnom, ahol már van valami furcsa, a "guitarra" hogy kerül oda az "u". 
Nos, ugye épp azt írom, hogy g+e/i → h akkor, ha gitarra lenne, akkor az [hitarra]-ként hangzana, ezért kerül bele egy "u". 
Legfontosabb szabály, hogy a spanyol szeret egyértemű lenni, az írás a kiejtést követi és fordítva. Tehát, hogy a "g" megmaradjon"g"-nek, tenni kell valamit, gyorsan mögé egy mély félhangzó, ami úgyis kikopik és marad [g] hang. 

az  "ñ" ismerős, gondolom, ez az "ny" a magyarban. Señor, niño, etc. 

Ha már [sz], akkor még van két [sz] hang, az "s" és a "z". A "z" is olyan inkább mint az angol th, ugyanis z és s voltak (biztos láttátok már a Don Quixote [don kijote] feliratot, na, ez az "x" volt a magyar s, de a nyelv ismét csak kopik, egyszerűsödik, minek ide annyi hang, a lényeg, hogy értsék az emberek. 
Ezekre a hangokra ismerhettek pár példát zebra [szebra] (zebra), vagy Zapatero [szapatero], zorro [szorro] (farkas) samba [szamba], salsa [szalsza], solo [szolo], stb.  

Ehhez kapcsolódóan szerintem elég sok szót már spanyol tanulás nélkül is ismer az ember, hiszen nemzetköziek, és csak a hangsúly más, a spanyolban lüktetnek a szavak, szépen hangsúlyozva igen dallamos: fútbol, terror, actor, chico, chica, piano, violín, móvil, voleiból, marketín, comedia, melodía, documento, libro, copa, filosofía, matemática, literatura, lámpara, nem beszélve a számítástechnikáról, hiszen a magyarban is winchester a winchester ;)