A spanyol nyelvről

A z idegen nyelvet tanulók kedvét el szokta venni, ha egy nyelv nagyon bonyolult pedig mindegyik nyelv az, amely egy fejlett társadalom kommunikációs eszköze, hiszen a gondolkodás összetettségét tükrözi. Ha ragozás van egy nyelvben, már nehéz ügy, de ha még a ragozás szabályi mellett még kivételeket is meg kell tanulni, hát, akkor szokták feladni a tanulást. Ezért nézzünk egy kicsit más szemszögből is a nyelvet. 

Képzeljük el, hogy él egy nép egy bizonyos területen. Barbár nép, kezdetleges eszközökkel, és az azokhoz szükséges szókinccsel, hiszen arra miért lenne szavuk, amit nem is ismernek. Később a területre költözik egy másik nép, fejlett eszközökkel, kultúrával, és mivel a kultúrához tartozik, a nyelvi kifejezésük is meglehetősen fejlett. Nagyjából ez zajlott le, amikor a rómaiak meghódították az Ibéria-félszigetet. Az új eszközök, szokások, módszerek neveit vették át a rómaiaktól, mert addig nem is volt rá saját szavuk. Mivel hódító nép volt, letelepedtek, s az itt lakók idővel már nem csak e szavakat ismerték, hanem az összeset, a teljes nyelet átvették, megtanulták. Majd a leszármazottaik is ezen a nyelven beszéltek, hiszen a szüleik értették, a körülöttük lévők pedig ezt használták, a régi nyelvükkel nem tudtak volna érvényesülni a területen.

Így akár latinul is beszélhetnének a mai spanyolok. Ám, ha egy nép meghódítja a fél kontinenst, nem marad energia és idő a tökéletes nyelvhasználat ellenőrzésére, ezen kívül nem  írók és nemesek (akik hibák nélkül, tökéletesen beszélik a nyelvet) mennek hódítani és költöznek új vidékekre, hanem a besorozott (önkéntes vagy nem) katonák. Így a terület nem a tiszta latint ismerte meg, hanem a köznép nyelvét, úgynevezett „vulgáris” latint. A viszonylag hamar meghódított terület ma is ismert nyelve még mindig közelebb áll a latinhoz, mint például a francia vagy az olasz (annak ellenére, hogy ez utóbbi a volt birodalom közepén fekszik).

Ahogy telik az idő, más nyelvek is „egyszerűsödnek”, hiszen a nép kényelmesen szeret élni, öltözködni, beszélni is. A szavak végei lekopnak, többféle fejlődés megy végbe az egyes szavakon, melyeket most nem részleteznék, és jön létre egy új nyelv, mely azóta is folyamatosan fejlődik (szleng, új szavak, jövevényszavak, idegen szavak).