Az előző bejegyzést pontosítva van a spanyolban is múlt, jelen, jövő, kijelentő mód, kötőmód, igei körülírások, határozók, melléknevek stb... 
Viszont egyrészt, azt mondják, a magyar az egyik (!) legbonyolultabb nyelv, és aki magyarul tud - gondolkodni is -, az bármelyik nyelvet meg tudja tanulni, másrészt, sok más "nehéz" nyelv van, hiszen ott az angol, mindenki tud - valamennyire - angolul, pedig sokkal bonyolultabb, mint például a spanyol, gondoljunk csak a kiejtés-írás problémára, vagy a szavak használatára, hiszen nagyon sokan, sok helyen beszélik és teljesen más egy afrikai angol, mint az amerikai és persze kit nem varázsolna el - vagy éppen őrülne meg - a brit angoltól. Ám mindenhol ott az angol, szinte egész nap ostromolja az embert, akár egy reklám, egy plakát, egy jó szám hallgatása, egy jó film eredetiben, a turisták az utcán, így könnyen használt, aktív nyelvtudássál alakul, tudunk angolul beszélni, pedig lehet, nincs is meg a középfokú. Persze előfordul fordítva is, hogy megvan a papír és mégse mer beszélni a tulajdonosa.. Ahogy az egyik tanárom mondta, inkább visszaadná a francia nyelvvizsgáját, csak újra azon a szinten lehessen, ahol akkor volt, mikor megszerezte.. :) 
Egyik barátnőm több nyelven beszél, mégis a kínai és az arab fogta meg leginkább. Szerintem a spanyol még mindig emészthetőbb... 

Azoknak írom ezt, akik  nem boldogulnak, épp csak amiatt, mert a a tanulás első pár hónapjában nem tanultak és ezért nagy lett a lemaradásuk, úgy érzik, itt már nem lehet visszakerülni a könnyen tanulhatóság mezejére, vagy akik elakadtak a múlt idő szépségében és - első ránézésre - bonyolultságában és azoknak, akik épp belevágnának, de visszatartja őket az idő, hogy vajon hány év kell ahhoz, hogy a szépséges Barcelona lakóival elbeszélgessenek vagy ellátogassanak Dél-Amerikába megnézni Machu Picchu-t vagy a maják földjét. Nos, nekik biztatóul szolgálhat, heti két órával egy év alatt felkészítettem egy (nem túl szorgalmas) diákomat, nem is említve a szorgalmas, lelkes és céltudatosakat.